Eltitkolt szexualitás konferencia: PRK a prostitúcióról beszélt a Nyíregyházi Egyetem konferenciáján

A Nyíregyházi Egyetem és a Jósa András Múzeum közös konferenciáján, az Eltitkolt szexualitás című ülésen más előadók mellett Papp Réka Kinga is felszólalt. Előadásában a hazai prostitúció rétegzettségéről, társadalmi beágyazottságáról, szabályozásáról beszélt.

A konferencián a nemi erőszak kádár-kori megítéléséről beszélt Tóth Eszter Zsófia, a Kinsey-jelentésről adott elő Haiser Anna Klára, Szoboszlay György a boszorkányperek történetéből visszafejthető női szexualitástörténetről számolt be, más érdekes prenzentációk mellett. A konferencia absztrakt-kötete itt elolvasható.

Advertisements

A legfontosabb lépések egy fillérbe sem kerülnek – törvényt módosítanának a szexmunkások

2015-ben 101, 2016-ban 86 gyereket ítéltek el Magyarországon prostitúcióért, pedig ez nemzetközi egyezményeknek, de a magyar gyermekvédelmi törvénnyel és a prostitúciós törvénnyel is ellentmond. A szabályozás és a hatósági gyakorlat a leggyengébb láncszemet bünteti: maugkat a prostituáltakat és szexmunkásokat. Pedig nekik éppen hogy védelemre volna szükségük.

A szexmukás érdekképviselők megszünetnék a türelmi zónákat és a védett övezeteket, valamint feloldanák a lakáskiadás tilalmát. A három követelés pénzbe sem kerülne és érdemben javítana a szexmunkások helyzetén – állítja Papp Kinga Réka, aki szerint a New York-i egyezmény részleges felmondására is lehetőség van. Az Aki kurvának áll: szexmunka sztorik riportkönyv szerzője, a SZEXE sajtófelelőse azt várja a hatóságoktól és a törvényhozóktól, hogy értelmes felnőtt emberként tekintsenek a pénzért szexelőkre, körbeszabályozás helyett támogató szolgáltatásokkal tegyenek a biztonságukért és a társadalmi együttélésért.

„Tiltás nélkül sem fognak a templom kapujába vagy az iskolához menni a szexmunkások, akik nagyrészt maguk is kisgyermeket nevelő anyák” – érvelt Papp Réka Kinga, aki szerint ideje lenne humanuzálni a szexmunkásokról alkotott társadalmi képet.

Nyilas Gergely, az Index újságírója cikke itt olvasható teljes terjedelmében.

A türelmi zónák vége: a ’99-es törvénnyel akar leszámolni a SZEXE

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete 17 éve nyújt jogsegélyt, egészségügyi és személyes tanácsadást, szociális munkát szexmunkásoknak és prostituáltaknak, és persze követi a pályájukat, kutatja a szociális körülményeiket. 2017 tavaszán felmérést végeztek a hazai szexet árulók körében, a válaszadók véleményei alapján pedig törvénymódosítást javasolnak. Az Aki kurvának áll – szexmunka sztorik szerzője, az egyesület szóvivője a szervezet születésnapi ünnepségén elmondta: ” A szexmunkások nem bolondok, tudják, hol lehet felajánlkozni. Nem fognak beállni a templomkapuba. A társadalom azonban infernális, az általánosan elfogadottól eltérő rétegnek képzeli őket.”

Ónody-Molnár Dóra cikke a 168 órában jelent meg, teljes terjedelmében itt olvasható.

A magyar állam nem hajlandó segíteni az áldoza­­tok­­nak – 168 óra interjú Betlen Annával és Papp Réka Kingával a prostitúció körüli feminista vitákról

“A szociálpolitika ökölszabálya, hogy a szegénységből eredő problémákat nem lehet tiltással és fenyegetéssel megoldani. A tiltások csak újabb lehetőségeket adnak a hatalmaskodásra – itthon is előbb viszik be a segítséget kérő útszéli lányokat, mint az őket baseballütőkkel fenyegető striciket” – mondja az Aki kurvának áll riportkönyv szerzője a 168 órának adott páros interjúban. Betlen Anna közgazdásszal, a Női Érdek ernyőszervezet elnökségi tagjával és Papp Réka Kingával Ónody Molnát Dóra beszélgetett arról, miben értenek egyet és miben ütközi a véleménye a különféle feministáknak: az abolicionistáknak és a szexmunka-szemlélet képviselői.

Az abolicinista megközelítésről és a feminizmuson belüli ideológiai különbségekről a november 9-én megjelenő riportkönyv negyedik, Angelika elégedett című fejezetében részletesen is szó esik.

 

Szabad-e sírni a kliensek miatt? – interjú a szerzővel a Marosvásárhelyi Rádióban

“Kliensek”, “szex-munkások”, “prostituáltak” vagy áldozatok: Papp Réka Kinga könyvet írt azokról, akik pénzért, megélhetésükért adják oda a testüket, Életük legdrámaibb részét – állítja a szerző – nem látni, mint ahogy az sem egyértelmű mikor, ki és hogyan segíthet legkönnyebben a megelőzésben, áldozatvédelemben. Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa az Aki kurvának áll című kötetről és a Szexmeló gyorstalpaló című filmről vitatkozott a szerzővel.

A riport ide kattintva meghallgatható.

Hogy én borzongok-e, az teljesen mindegy – HVG interjú a szerzővel a könyvről és a prostitúció körüli feminista vitákról

A HVG Extra: NŐ újságírója, Fiáth Marianna készített interjút Papp Réka Kingával arról, miért állnak vitában egymással a feministák a prostitúció témájában, mit gondol a lakosság és mi lehet a szexet vásárolók fejében.

“Valószínűleg sosem fogom azt gondolni, hogy ez a munka nagyon jó. De be kellett látnom, hogy nem fontos, hogy én el tudom-e hinni, vagy sem. Ne ezen múljon, hogy emberek kapnak-e beleszólást a saját sorsukba. Bennem, azt hiszem, mindig lesz egy kis borzongás – nem az emberektől, akik csinálják, csak és kizárólag a melótól. De ennek nem szabad számítani. Semmi jelentősége annak, hogy én hogy érzem magam, hiszen a prostitúció nem rólam szól.
(…)
a lakosság elsöprő többségének olyan súlyos morális ítéletei vannak a prostitúció felé, annyira nagy a fogalmatlanság, annyira kevés és szűrt az információ, ami kikerül, hogy tulajdonképpen ha egyik vagy másik álláspontot foglalnák el a mieink közül, már azzal is sokkal beljebb lennénk. Igazából azzal lenne dolgunk, hogy megértessük a lakossággal – és néhány döntéshozóval –, hogy aki pénzért szexel, az nem maga az ördög. Semmi szükség rá, hogy démonizáljuk ezeket az embereket. A másik jellemző sztereotípia, hogy valaki azért foglalkozik ezzel, mert lusta, vagy egy luxust kedvelő, rossz erkölcsű, ostoba némber volna. De még azok közül is, akik azt mondják, nem ítélik el a prostituáltakat vagy szexmunkásokat, sokan súlyosan stigmatizálják. Például ha egy anyukáról kézen-közön kiderül az iskolában, hogy ebből (vagy ebből is) él, az apukákat inkább már nem engedik be az osztályba a gyerekért. Rengeteg ilyen történetünk van.
(…)
A könyvírás arra volt jó, hogy rendet tegyek a fejemben. A személyes álláspontom valójában nem igazán radikális, csak az abolicionistákhoz képest nagyon különböző. Én például nem gondolom, hogy a szexmunka pont ugyanolyan lenne, mint az összes többi. Hogy jelentősen különbözik nagyon sok más munkától, tény. De a valóban fontos különbség az, hogy óriási stigma sújtja. És ezt nagyon megérzik a benne élők – a stigmát és a következményeit. Látjuk: a rendőr szinte bármit megtehet – de igazából azt engedi meg magának, amit a társadalmi morál megenged neki. A jogérvényesítés elképesztően rossz állapotban van, nemcsak nálunk, másutt is.”

A teljes interjú itt olvasható, köszönet érte Fiáth Mariannának!

 

Szexmeló gyorstalpaló: a film, amelyben a könyv szereplői is megszólalnak

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete és a Zöld Pók Filmműhely félórás rövidfilmje a magyarországi szexpiacot mutatja be, én megszólalnak benne magyar és külföldi szexmunkások is – akikről jóval több derül ki a november 9-én megjelenő riportkönyvben, az Aki kurvának áll: szexmunka sztorik című kötetben. A filmben szereplő Dávid, Sabrina és Luca vállalták a személyazonosságukat, míg a többiek Lulu, Mari és Angelika néven vannak említve a filmben és a könyvben is, az anonimitásuk védelmére, mivel Magyarországon komoly negatív következményei lehetnek annak, ha valakiről kiderül, hogy szexmunkából él.

A filmben nem szerepel a könyv két további figurája, Csili és Kitti.