A HVG Extra: NŐ újságírója, Fiáth Marianna készített interjút Papp Réka Kingával arról, miért állnak vitában egymással a feministák a prostitúció témájában, mit gondol a lakosság és mi lehet a szexet vásárolók fejében.
“Valószínűleg sosem fogom azt gondolni, hogy ez a munka nagyon jó. De be kellett látnom, hogy nem fontos, hogy én el tudom-e hinni, vagy sem. Ne ezen múljon, hogy emberek kapnak-e beleszólást a saját sorsukba. Bennem, azt hiszem, mindig lesz egy kis borzongás – nem az emberektől, akik csinálják, csak és kizárólag a melótól. De ennek nem szabad számítani. Semmi jelentősége annak, hogy én hogy érzem magam, hiszen a prostitúció nem rólam szól.
(…)
a lakosság elsöprő többségének olyan súlyos morális ítéletei vannak a prostitúció felé, annyira nagy a fogalmatlanság, annyira kevés és szűrt az információ, ami kikerül, hogy tulajdonképpen ha egyik vagy másik álláspontot foglalnák el a mieink közül, már azzal is sokkal beljebb lennénk. Igazából azzal lenne dolgunk, hogy megértessük a lakossággal – és néhány döntéshozóval –, hogy aki pénzért szexel, az nem maga az ördög. Semmi szükség rá, hogy démonizáljuk ezeket az embereket. A másik jellemző sztereotípia, hogy valaki azért foglalkozik ezzel, mert lusta, vagy egy luxust kedvelő, rossz erkölcsű, ostoba némber volna. De még azok közül is, akik azt mondják, nem ítélik el a prostituáltakat vagy szexmunkásokat, sokan súlyosan stigmatizálják. Például ha egy anyukáról kézen-közön kiderül az iskolában, hogy ebből (vagy ebből is) él, az apukákat inkább már nem engedik be az osztályba a gyerekért. Rengeteg ilyen történetünk van.
(…)
A könyvírás arra volt jó, hogy rendet tegyek a fejemben. A személyes álláspontom valójában nem igazán radikális, csak az abolicionistákhoz képest nagyon különböző. Én például nem gondolom, hogy a szexmunka pont ugyanolyan lenne, mint az összes többi. Hogy jelentősen különbözik nagyon sok más munkától, tény. De a valóban fontos különbség az, hogy óriási stigma sújtja. És ezt nagyon megérzik a benne élők – a stigmát és a következményeit. Látjuk: a rendőr szinte bármit megtehet – de igazából azt engedi meg magának, amit a társadalmi morál megenged neki. A jogérvényesítés elképesztően rossz állapotban van, nemcsak nálunk, másutt is.”
A teljes interjú itt olvasható, köszönet érte Fiáth Mariannának!
